…amit a történelem eltemetett a nőkkel és az erejükkel kapcsolatban.
A női beavatás, öröklés és intelligencia, ami felépítette a világot.
Azelőtt, hogy a királyok a vérvonal vagy hódítások alapján uralkodtak volna, beavatással kapták meg a trónt.
A beavatást nők végezték, főpapnők vagy a matriarchális vonal örökösei, akik megtestesítették a földet, az istennőt és az élet törvényeit.
A matriarchális berendezkedés olyan társadalmi rendszer, ahol a nők kezében van az elsődleges hatalom, amin keresztül beavatásokat végeznek, családokat, klánokat vagy államokat vezetnek a női vonalon keresztüli öröklés vagy vérvonal útján.
Ebben a rendszerben a nők rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy irányítsák a politikát és a gazdaságot, vagy kijelöljék ezek irányítóit.
Az anyák és a nők kiemelt fontosságúak, kulcs a nők általi beavatás.
A királyi pozíciót majdnem minden korai civilizációban nők általi beavatáson keresztül lehetett elnyerni.
Az Istennő megtestesülével (főpapnő vagy királynő) való házasság kellett ahhoz, hogy valaki király lehessen, ez volt a „szent házasság” eredeti jelentése (hieros gamos).
A királynak beavató útra kellett mennie, hogy érdemesnek bizonyuljon a szent házasságra és a beavatásra.
A női beavatás adta az isteni megerősítést, megnyitotta a föld termékenységét, és kijelölte a királyt, mint a „nyáj pásztorát”, az emberek védelmezőjét igazságban, bőségben, integritásban és az földdel valő isteni kapcsolódásban.
A királyok uralkodásának hosszát gyakran előre meghatározta a női- vagy papnői tanács, vagy a matriarchális doktrína. A földről való felelős gondoskodás mindig elsődleges fontosságú volt.
Legendák szólnak olyan beavatási szokásról, amiben a király kiválasztásában szerepet játszott az is, hogy mennyire volt képes azonnal erekciót produkálni a meztelen Istennő látványától.
Az emberek csak olyan vezetőt követtek, aki bizonyított a szexuális potenciáját, nemzőképességét, termékenységét, hogy gondoskodjon a birodalomról.
Mivel nők határoztak arról, ki lehet király, és hogy az uralkodásuk mikor kezdődik és ér véget, a nők voltak a civilizáció valódi gondnokai.
Ezért döntötték meg aztán a matriarchális vezetést, hogy a férfiak szerezzék meg az irányítást.
A házasság és a „matrimónia” a női vonalon történő öröklést jelentette, ami a vagyontárgyakra is vonatkozott.
Később a kifejezés azért lett a házasság szinonímája, mert a házasságon keresztül tudtak a férfiak vagyont szerezni.
A matrilineáris törzsi rendszert és az anyai uralkodást sok helyen követték…
Az angol „heir” (örökös) szó a görög „heres”-ből jön, ami női földtulajdonost jelentett (Héra).
Egyiptomban a vagyon anyáról leányra szállt, a görögöknél a földtulajdont temenosznak hívták, a Holdhoz, vagyis nőhöz és gyakran az Istennő papnőjéhez tartozó föld.
Az ősi kelta történelem során a törzsfőnökök csak az aktuális Matriarcha hatalmán keresztül lehettek vezetők.
A nők az anyai jogon tartották meg és irányították az ingatlanvagyont, az öröklés az anyán keresztül történt. Ez történelem előtti időkre vezethető vissza, amikor egyedül az anya-gyermek kapcsolatot ismerték el biztosnak.
Az anyai lakóhelyű házasságot és a női vonali vagyonöröklést azért hozták létre a nők, mert ők voltak, akik először művelték a földet, és ezen keresztül tulajdonjogot is formálhattak. Ez volt a szokás számos amerikai indián törzsnél.
Amikor az irokézek átadták földjeiket a kormánynak, a törzs női látták el kézjegyükkel a dokumentumot, mert a férfiak kézjegyét nem tekintették érvényesnek a törzsekben.
A patriarchális vallási hatóságok mindenhol megváltoztatták az ősi matrilineáris öröklési rendszereket, hogy a vagyont a férfiak kezére juttassák.
Afrikában a nők birtokolták a földet és az otthonnal kapcsolatos egyéb vagyontárgyakat, és a lánygyerekekre vagy lányrokonokra hagyták.
A misszionáriusok kezdték megváltoztatni az ősi rendszert, elvették a földet a nőktől és a férfiak kezére juttatták.
Az európai kereszténység egyik célja a földszerzés volt, s a hódítások korai szakaszában főleg azzal foglalkoztak, hogy megszerezzék a pogány nők földjeit.
A generációkon tartó boszorkányüldözés is alapvetően erről szólt.
A női beavatásokkal a hatalmat vissza lehetett vonni, amikor az integritás vagy a szakrális szokások sérültek. Ez biztosította, hogy a nem megfelelő vezetést gyorsan és idejekorán le tudták cserélni.
A kapzsiságot, káoszt és hamisságot gyorsan és hatékonyan kigyomlálták.
A matrilineáris bölcsesség soha nem arról szólt, hogy a nők uralkodjanak a férfiak felett…
A nők vezette rendszereket az jellemezte, hogy a vezetés felelős gondoskodás jelentett, nem valamiféle „jogom van mindenhez” attitűdöt, a szexualitás pedig szakrális intelligencia volt, nem szégyenletes bűn.
Azok a rendszerek, ahol a hatalmat elválasztják a testtől, a földtől és a feminin princípiumtól, előbb-utóbb felfalják magukat, és tulajdonképpen ennél a pontnál járunk most.
Az egyensúlyban lévő egyesüléshez és odaadáshoz való visszatérés nem azért annyira fontos, mert régen minden jobb volt, és az tökéletes volt, főleg nem azért, hogy egyik nem uralkodjon a másikon.
Azért annyira fontos, mert az emberi rendszerek akkor működnek a legjobban, amikor a hatalom és az intimitás kapcsolódnak, megtestesülnek és minden élet számára felelősséggel tartoznak.
A matriarchális társadalmak nem azért működtek sikeresen, mert az emberek primitívek voltak vagy hiányzott volna a technológia. Azért voltak sikeresek, mert a hatalom az intim kapcsolatokban, az integritásban, az összetartozásban, valamint a környezet, a test és egymás iránti elköteleződésben gyökerezett.
Ha őszintén megvizsgáljuk azokat a kultúrákat, ahol erős női vezetői minőség volt jelen, figyelemre méltó mintázatokat láthatunk:
• Alacsonyabb szintű rendszerszintű háborúk
• Stabilabb élelmiszer-ellátási rendszerek
• Erősebb családi és közösségi kötelékek
• Szertartásos, békés konfliktusrendezési formák
• Sokkal kisebb különbségek a gazdagság és a szegénység között
Nem lehetett uralni a földet anélkül, hogy felelősséget ne vállaljunk érte.
Nem lehetett embereket vezetni anélkül, hogy kapcsolatban lennénk az igényeikkel és meghallanánk a hangjukat.
Nem lehetett következmények nélkül felhalmozni vagy kisajátítani a vagyont, az erőforrásokat vagy a tudást.
Mi vagyunk az első globális civilizáció, amely valós időben láthatja a férfias és nőies minőségek közötti egyensúlyvesztés következményeit…
…az ökológiai összeomlást, az idegrendszeri kimerülést, a szélsőséges individualizmust és depressziót, az etika nélküli technológiai fejlődést, valamint egy olyan kollektívát, amely elszakadt a testétől és a szenttel való kapcsolatától.
A női minőség és a matrilineáris emlékezet visszatérése nem valami múló divatirányzat. Sokkal inkább globális idegrendszeri újrahangolódás, olyan, mint amikor a test hosszú időn át tartó stressz után végre elkezdi önmagát helyreállítani és meggyógyítani.
Ez a korszak nem arra hív bennünket, hogy idealizáljuk a múltat, lebontsuk vagy elférfiatlanítsuk a férfi minőséget. Szükségünk van a férfiakra, és szeretjük őket teljes, integrált erejükben.
Arra hív bennünket, hogy újra egyesítsük azt, ami egykor szét lett választva, feldarabolva, leértékelve és háttérbe szorítva.
Az emberiség következő fejezete nem az erőszak és a kényszer által fog megszületni, hanem az intimitás, a kapcsolódás és az egymás iránti szent jelenlét ereje által.
Több év után ismét Írásprogramot tartok, várlak szeretettel.
Aktuális programjainkat az Eseménynaptárban találod.