Egy pillanatra tegyünk úgy, mintha eldöntöttük volna, hogy gazdagok leszünk. Lehet, hogy elég volt a diákhitelből, lehet, hogy elegünk lett abból, hogy minden este zsíroskenyeret eszünk vacsorára, de lehet az is, hogy nem tudunk ellenállni az 50 Cent slágernek, miszerint „Get Rich or Die Trying”, hogy aztán pár év múlva tönkremenjünk.
Bármi legyen is az okunk, tényleg itt az új év, s úgy döntöttünk, hogy Ferrarink lesz és medencés partikon fogjuk inni a Dom Perignont.
Ha úgy állunk a meggazdagodáshoz, ahogy a legtöbben, akkor a következő lenne az elképzelés:
• Elkezdjük azzal, hogy csinálunk 30.000,-Ft-ot.
• Szuper, akkor most csináljunk 300.000,-Ft-ot.
• Basszus, ez elég nehéz volt, de most próbáljunk meg csinálni belőle 3.000.000,-Ft-ot.
• Végül valahogy sikerül, de három év eltelt közben, és ha csak arra gondolunk, hogy addig dolgozzunk, amíg 3.000.000,-Ft lesz a bankszámlánkon, legszívesebben azonnal egy lakatlan szigetre menekülnénk.
• „B@ssza meg”, mondjuk, veszünk egy 200 centis lapostévét és máris jobban vagyunk.
• A jachtos bikinipartis álmok elszállnak a megtakarításunkkal együtt. A legtöbben valahogy így próbálnak meggazdagodni, s ha még nem vettük volna észre, a legtöbb ember nem is gazdag. Sőt, épp ellenkezőleg, s ez nem véletlen.
Ha esetleg nem olvastunk volna semmit arról, hogyan kell meggazdagodni, a tényleg gazdagok így csinálják (és nem mennek tönkre, mint 50 Cent):
• Elkezdjük azzal, hogy csinálunk 30.000,-Ft-ot.
• A 30.000,-Ft-ot befektetjük képzésbe/tanfolyamokba/eszközökbe, amelyekkel végül csinálunk 300.000,-Ft-ot.
• A 300.000,-Ft-ot befektetjük képzésbe/tanfolyamokba/eszközökbe, amelyekkel végül csinálunk 3.000.000,-Ft-ot.
• A 3.000.000,-Ft-ot befektetjük képzésbe/tanfolyamokba/eszközökbe, amelyekkel végül csinálunk 30.000.000,-Ft-ot.
• A 30.000.000,-Ft-ot befektetjük, mígnem úgy bulizunk a jachtunkon, ahogy a nagyoktól látjuk a videomegosztókon.
A vagyongyűjtéssel kapcsolatban kétféle gondolkodásmód létezik. Akik szegények vagy középosztálybeliek maradnak, úgy gondolkodnak a pénzről, mint valami, amit el kell költeni. Akik meggazdagodnak, úgy látják a pénzt, mint valami, amit be kell fektetni.
Nevezhetjük „költekező hozzáállásnak” és „befektető hozzáállásnak”. Az egyikkel gazdagok leszünk, a másikkal egyfolytában azon küzdünk, hogy a felszínen maradjunk. Hogy miért foglalkozunk ezzel? Mert ugyanez vonatkozik a szokások kialakítására és a céljaink elérésére is az életben. Valójában egy és ugyanaz a dolog.
CÉLOK ÉS SZOKÁSOK
Vegyük a leggyakoribb és legközhelyesebb újévi fogadalmat: „Le akarok fogyni 10 kilót és jól akarok kinézni nyárra.”
Szerintem mindannyian elkövettük már ezt a fogadalmat valamikor életében. Leggyakrabban elsején magunkhoz térünk, másodikán beiratkozunk a terembe, megerőszakoljuk magunkat és a következő hetekben ötször-hatszor elmegyünk, leginkább mert bűntudatunk van, és ha már megvettük a bérletet, ki is kellene használnunk. De leginkább fogalmunk sincs, mit is csinálunk, és jaj azok a vékony izzadó emberek, már csak attól elfáradunk, ha rájuk nézünk. Lehet lassabbra állítani ezt a futópadot? Fáradt vagyok. Burgert akarok enni. Vagy fagyit. Esetleg fagyis burgert.
Éééééééééés február elseje, és megint a kanapéval próbálunk eggyéválni, nézzük a tévében az ismétléseket, és azon tűnődünk, hogy lehet, hogy az összes ruhánk egyszerre megy össze.
Igen. A küzdelem valódi.
A gond egyértelműen az, ahogyan hagyományos módon állunk a célokhoz (pl. az újévi fogadalmak).
Az emberek hajlamosak túlzottan az önfegyelemre és az önmegtartóztatáson alapuló hasznos szokásokra hagyatkozni. Hajlamosak vagyunk nagyobbat harapni, mint amekkora falattal meg tudunk birkózni, olyan célokat kitűzni, amelyek messze meghaladják képességeinket vagy tudásszintünket, majd persze frusztráltak leszünk amikor a célok éppen csak, vagy egyáltalán nem közelednek. Az emberek hajlamosak a rövidebb utat keresni, hogy olyan célokat érjenek el, amelyek hosszú távon valójában önszabotálók: a fogyókúrás éhezés, vagy a vizsgán való puskázás.
Mit javaslok ehelyett?
A „lefogyni 10 kilót nyárig” eleve nem túl jó cél, mivel ugyanabból a pénzköltős hozzáállásból ered, ami miatt az embereknek nincs pénzük, illetve ebben az esetben, ami miatt túlsúlyosak maradnak. Ezek az emberek az életet teljesen leegyszerűsítve látják: „Csináljuk X-et nagyon sokat és a végén megkapjuk Y-t.”
Ugyanúgy, mint amikor 20 éven keresztül erőből takarékoskodunk és nem leszünk gazdagok, ha megerőszakoljuk magunkat és elmegyünk edzeni pár tucat alkalommal, nem fogunk lefogyni, legalábbis tartósan biztosan nem. Az ilyen célok rengeteg erőfeszítést igényelnek és mégsem hozzák a tartós eredményt. Az energiánk és önfegyelmünk végül elfogy és visszaesünk ugyanoda, ahol voltunk, ráadásul mindössze egy jó kis kudarcélménnyel leszünk gazdagabbak.
A nagy célok helyett sokkal hasznosabb, ha a figyelmünket és az energiáinkat arra fordítjuk, hogy szokásokat alakítsunk ki. Ugyanúgy, ahogyan a megszerzett pénzünktől is azt várjuk, hogy dolgozzon nekünk, a saját magunk megváltoztatására fordított erőfeszítéstől is várjuk azt, hogy nekünk dolgozzon.
Az emberek általában nem foglalkoznak a szokásaikkal, mivel a célok sokkal jobban hangzanak. Amikor a célokra gondolunk, sokkal motiválóbbnak érezzük őket. Tiszta és világos kép jelenik meg a fejünkben az eredményről és ettől izgatottak leszünk.
A szokások azonban nem hangzanak szexinek. Hosszútávú, ismétlődő dolgok, amelyek emiatt unalmasnak tűnnek. S tiszta kép sincs, ha arra gondolunk, hogy „egy éven keresztül minden reggel lemegyek edzeni” vagy „csak hétvégén iszom alkoholt.” Nem leszünk libabőrösek az izgalomtól, ha arra gondolunk, hogy minden nap salátát eszünk ebédre. Nem arról fantáziálunk az ágyban esténként, hogy reggelente fogselymezünk.
A célok egyszeri dolgok. A célok a pénzköltős hozzáállás. „Elköltök X mennyiségű energiát, hogy kapjak Y mennyiségű jutalmat.” A szokások a befektető hozzáállás. A szokásokhoz egy darabig be kell fektetnünk, erőfeszítést kell tennünk, majd az ilyen erőfeszítések eredményét is befektetni egy komolyabb erőfeszítésbe, hogy még jobb szokásokat alakítsunk ki.
Ezért van, hogy olyan sokan híznak vissza, amikor fogyni szeretnének. Egyszeri célokra fókuszálnak ahelyett, hogy a mögöttes szokásokat alakítanák ki. Amikor azután elfogy az energia és az önfegyelem (és ezek mindig elfogynak, hiszen az önfegyelem korlátos dolog), visszahíznak arra a formára, ami a fogyókúra előtt volt.
A szokásokkal azonban nincs egy bizonyos végpont, amit el kell érnünk. A szokások egyedüli célja, hogy a cél soha nem ér véget, egyszerű napi vagy heti ismétlődés, amit az ember csinál amíg az izommemória vagy az agyi kémia be nem indul, s innentől a kívánt cselekvést robotpilóta üzemmódban végezzük. A célok esetében minden nap nehezebb lesz lemenni az edzőterembe. A szokások esetében egy idő után nehezebb lesz nem lemenni a terembe, mint lemenni.
Így aztán sokkal jobb befektetés az ember véges energiái és önfegyelme szempontjából, ha szokások kialakítására fókuszálunk. Ettől még lehetnek céljaink. Nyilván, én is szeretnék ledobni egy tízest nyárig. De nem ez lesz, amire idén az agyam fókuszál. Helyette megnézem a szokásokat, amelyektől azután elkerülhetetlen lesz ez a cél—jobban étkezni, gyakrabban menni gyalog taxi vagy busz helyett, edzéstervet készíteni—és aztán azokra fókuszálni. A fogyás aztán természetes mellékhatás lesz.
A KUMULATÍV SZOKÁSOK MŰVÉSZETE
És most jön az igazi buli. Vannak szokások, amelyek jobbak, mint a többi mert, ha egyszer felvettük őket, sokkal könnyebb lesz más pozitív szokásokat is felvennünk.
Például leszokni a dohányzásról nehéz. Vannak adatok, amelyek azonban azt mutatják, hogy ha valaki elkezd mozogni ilyenkor, például kocogni vagy biciklizni, könnyebben leszokik, valószínűleg, mert ezek egész idő alatt a tüdőt dolgoztatják.
Az ilyen szokásokat általában alapszokásoknak nevezik. Ezek olyan szokások, amelyeket, ha egyszer felvettünk, hatással lesznek az életünk más területeire is, ezáltal más kedvező szokásokat könnyebb és természetesebb lesz felvennünk.
Sajnálatos módon a kutatók nem igazán térnek ki arra, hogy pontosan mely szokások térülnek meg a legjobban, így elég sok meglehetősen idióta cikket olvashatunk, amelyek arról szólnak, hogy „ágyazzunk be minden nap” vagy „legyen több akaraterőnk”, mivel a szerző valahol hallott róla és jól hangzott.
Szeretek az alapszokásokra úgy gondolni, mint kumulatív szokásokra, mivel a kumulatív megtérüléshez hasonlóan, hosszú távon exponenciálisan emelhetik az életminőségünket. A célok önmagukban lineáris fejlődést és változást hoznak létre. A szokások képesek exponencális fejlődést és változást generálni.
S ha esetleg nem voltunk jók matekból, itt egy ábra, amely jól szemlélteti a különbséget a lineáris és exponenciális eredmények között.
Figyeljük meg, hogy a kék vonal nem csak gyorsabban növekszik, hanem a növekedés mértéke is nő.
Hogy továbbvigyük az analógiát—mert b@sszus a személyes pénzügyi helyzetünk bizony élet-halál kérdés—mondhatjuk, hogy a különböző szokások magasabb vagy alacsonyabb kamatlábbal rendelkeznek, ezen keresztül sokkal jobb kezdeti energia- és önfegyelem befektetést jelentenek másoknál.
Például az, ha nagyon kiműveljük magunkat valami olyan játékban, mint a WoW, amellett, hogy jól szórakozunk közben, nagyon rossz megtérülést mutat az életminőségünkben a ráfordított idő és energia szempontjából. Amellett, hogy esetleg valamennyi alapvető problémamegoldó képességet fejleszt és megtanulhatjuk, hogyan kell a neten verbálisan bántalmazni ismeretlen tinédzsereket, az így felvett szokások nem fognak más életterületünk javulásában manifesztálódni.
Sőt, valójában a WoW magas szintű elsajátítására fordított idő és energia nagy valószínűséggel káros hatással lesz a többi életterületünkre. Egész nap ülünk, elhízunk és ellustulunk, arról nem is beszélve, hogy a szerelmi életünkhöz képest a nukleáris tél cseresznyevirágzás lesz.
Másfelől, az olyan szokások, mint például a súlyzós edzés, elképesztő magas megtérüléssel bírnak. Ha erősebbek leszünk, fittebbek leszünk, energikusabbak, jobban fókuszálunk, javul a mentális teljesítményünk, csökken az öregedés hatása, felpörög az anyagcserénk, a testünk hatékonyabban dolgozza fel az ételt, és így tovább. Ironikus módon a súlyzós edzéstől valószínűleg jobb Starcraft játékosok leszünk, míg fordítva nincs így.
Ez azért van, mert a súlyzós edzés kifejezetten kumulatív szokás. Az előnyeit sok más életterületen is élvezhetjük, így számos más pozitív szokást és képességet sokkal könnyebb lesz felvenni és elsajátítani. Ezért aztán amikor drasztikusan meg akarjuk változtatni az életünket, valamiféle testedzés, mint például a súlyzós edzés az egyik leghatékonyabb dolog, amivel érdemes elkezdenünk.
ÚJ HAVI ELHATÁROZÁSOK (30-NAPOS KIHÍVÁSOK)
A másik ok, amiért a tipikus újévi fogadalmak nem működnek, az időfaktor. Ha mondok valami olyasmit, hogy „idén akarok írni egy könyvet,” sokkal könnyebb halogatni mondjuk júniusig vagy júliusig, hogy egyáltalán nekiálljak, amivel az egész majdnem teljesen lehetetlen is lesz.
Kutatások szerint a szokásokhoz mindössze körülbelül 30 napnyi rendszeres erőfeszítésre van szükség, hogy beépüljenek az agyunkba. Ekkorra kezdenek automatikussá válni.
Így hát pics@ba az újévi fogadalmakkal. Azt mondom, vezessük be az új havi elhatározásokat, vagy ahogy a köztudatba épültek, a 30-napos kihívásokat.
Válasszunk ki valamilyen szokást, amelyet szeretnénk felvenni, majd csináljuk 30 napon keresztül. Csak 30 nap. Bárki képes valamit 30 napig csinálni. Amint megcsináljuk a 30 napot, elkezd automatikussá válni, s ezután elkezdhetjük elmélyíteni a szokást, vagy elkezdhetünk felvenni egy másik szokást.
A HAT ALAPVETŐ NAPI SZOKÁS
Remélhetőleg mostanra már kezdjük látni a mátrixot, s kezdjük érteni, miért vallottunk kudarcot olyan sok céllal, amit korábban kitűztünk magunknak.
Amikor kitűzünk valami olyan célt, hogy „le akarok fogyni 10 kilót”, vagy „idén előléptetnek”, aztán kényszerítjük magunkat, hogy egy csomó sz@rságot csináljunk amíg elérjük, hasonló ahhoz, mintha azt mondanánk, hogy „akarok egymilló dollárt” és aztán úgy döntenénk, hogy addig dolgozunk heti 120 órát, amíg meg nem lesz. Majdnem biztos, hogy ettől a hozzáállástól szenvedni fogunk és kiégünk. S még ha meg is csináljuk, hasonló lesz, mint amikor valaki megnyeri a lottóötöst és azonnal elkölti a nyereményt, garantált, hogy szinte azonnal visszaesünk.
Ha tényleg akarunk csinálni egymillió dollárt, ahogy beszéltük is, kicsiben kell kezdenünk, aztán okosan befektetni, amit kerestünk, vagyis nem szabad lineárisan gondolkodni, exponenciális hozzáállás kell.
Azt is láttuk, hogy vannak szokások, amelyek exponenciálisabbak, mint a többi, vagyis egyes szokások magasabb megtérülési rátával rendelkeznek, mert olyan előnyöket adnak, amelyekkel aztán könnyebb lesz más szokásokat is felvenni.
Ezért aztán annak van értelme, ha arra használjuk az energiánkat, hogy olyan szokásokat alakítsunk ki, amelyek a legmagasabb megtérülési rátát biztosítják, és majd utána foglalkozzunk a többi szokással, amelyet fel szeretnénk venni.
Nos, melyek tehát a szokások, amelyek a legtöbbet adják a befektetett energiánkért?
Hosszas kutatómunka után arra jutottunk, hogy a korlátozott időnket, energiánkat és önfegyelmünket leghatékonyabban a következő szokásokra érdemes fordítanunk. Lesz persze nyilvánvaló is közöttük, lesz kevésbé nyilvánvaló és meglepő is.
1. TESTEDZÉS
Előnyök:Ha nem ismerjük a rendszeres testedzés előnyeit, akkor valószínűleg valami hatalmas és nagyon öreg szikla alatt éltünk eddig. Amellett, hogy kívánatosan fogunk kinézni és megelőzi az elhízást, a testedzés nagyban csökkenti egy csomó életveszélyes dolog kockázatát: szívbetegség, stroke és különféle rákfajták. Hangulatjavító, energetizál, segíti az alvást, a szexuális életet, s arra nézve is vannak bizonyítékok, hogy a koncentrációs képesség és a tanulás is javul tőle.
Hogyan:A testedzéssel kapcsolatban az a legnagyobb tévhit, hogy mindenki túlbecsüli az eredményekhez szükséges erőfeszítést. Feltételezik, hogy be kell iratkozni valami puccos terembe, méregdrága személyi edzőt fogadni, és mindenféle csiribiri dolgot csinálni furcsábbnál furcsább gumilabdákon meg matracokon.
A szakértők szerint azonban a testedzés 80/20-as dolog, vagyis az előnyök 80%-a az erőfeszítés 20%-ának az eredménye. Akár a teljesen egyszerű, napi 30 perc tempós séta is elképesztő mértékű javulást okoz az egészségünkben és beindítja a súlycsökkenést. Ezért aztán ha nulláról kezdjük az edzést (és tényleg nagyon nem vagyunk formában), kezdjük egyszerűen. A Vlad nevű szálkás személyi edzővel végzett fordított cölöpverőguggolással később kezdjünk foglalkozni.
Egyik kedves barátom komoly testépítő, képzelhetjük milyen brutálisan néz ki. Tavaly mondott valamit, ami szöget ütött a fejembe. Azt állítja, hogy a legjobb dolog, amit tehetett az volt, hogy eldöntötte, minden nap edzeni fog, nem számít mi jön közbe. Egyértelmű, hogy általában a terembe akart lemenni és lenyomni egy komoly edzést. Olyankor azonban, amikor nem érezte jól magát vagy elutazott, akkor is csinált valamennyi alapgyakorlatot. Akkor is, ha csak fekvőtámaszokat nyomott vagy párszor felszaladt a tizedikre. A cél, hogy mindig, minden nap csináljuk. A tökéletesség miatt majd később aggódjunk.
Tehát kezdjük egyszerűen. Legyen az a kihívás, hogy minden nap csinálunk pár tényleg egyszerű gyakorlatot. Csináljuk 30 napig, aztán csak amikor a szokás beépült, kezdjünk valami csiribiri edzésterven gondolkodni. Még ha csak sétálunk vagy saját súlyos gyakorlatokat végzünk a hálóban, a lényeg, hogy csináljunk valamit minden nap.
2. FŐZÉS
Előnyök:Ez elsőre furcsának tűnhet alapszokásként, de nagyon sok embernél láthatók a pozitív hatásai ahhoz, hogy ne vegyük komolyan.
Az előnyök itt talán nem annyira nyilvánvalóak, mint a testedzésnél, mivel leginkább nem a főzéstől magától érezzük őket, sokkal inkább attól, hogy pontosan tudjuk kontrollálni, mit és mennyit eszünk.
Szomorú tény, hogy a legtöbb ember nem jól táplálkozik. Legtöbbünknek van néhány valóban szörnyű étkezési szokásunk, épp azért, mert nem vagyunk képesek kontrollálni, hogy mit és mennyit eszünk. Vagy annyira kevés időnk van, vagy annyira keveset tudunk erről, hogy beérjük bármivel, ami gyors és könnyen hozzáférhető, s ez általában a rossz minőségű gyorskaja.
A jó minőségű táplálkozás, hasonlóan a testedzéshez, rengeteg előnnyel jár az egészséges és minőségi élethez: jobb és több energia, jobb keringés, alacsonyabb kockázat az elhízás, cukorbetegség, rák, szívbetegség és számos más, az egészségre ártalmas kockázati tényező területén, jobb fókuszáltság, jobb hangulat (búcsút mondhatunk a cukor okozta hangulatváltozásoknak), jobb alvás és jobb szexuális élet. Gyerekek esetében az előnyök még inkább megmutatkoznak.
Ugyanolyan általános előnyökhöz juthatunk, mint a testedzésnél, sőt, ha elkezdünk komolyabban foglalkozni a főzéssel, társasági kapcsolódási lehetőségek nyílnak, sokkal jobban fogjuk értékelni a minőségi ételeket és/vagy borokat, és sokat spórolhatunk is, ha nem folyton étteremben eszünk vagy rendelünk valamit.
Hogyan:Ez bizony sokunknak lehet nehéz dió. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy szeretünk jót és jól enni, de ez legtöbbször felszínes élvezeten és függésen alapszik, nem pedig a valódi vágyról szól, hogy minőségi, finom és egészséges táplálékokat vegyünk magunkhoz.
Sokan képesek ellensúlyozni a rossz étkezési szokásokat rengeteg mozgással, edzéssel, és az is segít, ha valakinek gyors az anyagcseréje. Azonban ahogy telnek-múlnak az évek, a rossz szokások általában mindenkit utolérnek. Stressz, egy-két váratlan egészségügyi probléma vagy sérülés, és máris érezhető a rossz evés hatása minden területen.
Férfiak esetében különösen gyakran előfordul, hogy még egy rántottát sem tudnak maguknak elkészíteni. Ismerős?
A szendvicsekkel, hamburgerrel és a házhozszállított kajával a probléma nyilvánvaló: a valódi táplálkozást becseréljük az egyszerűségre. Az ilyen étel gyors, könnyű, ízletes, és ha esetleg valamennyire az egészségünk sínyli meg, hát legyen. Ez működik, amikor az ember huszonéves és az éjszakákat is átdolgozza, weboldalakat kódol vagy fordít, de hosszútávú stratégiaként lassú és fokozatos haldoklást jelent, ami évek, évtizedek alatt válik szinte visszafordíthatatlanná.
Éttermek? Maradjunk abban, hogy még a magukat egészségesnek nevező éttermek is olyan ételeket szolgálnak fel, amelyen enyhén szólva sem azok. Az étterem elsődleges érdeke, hogy a vendég jól érezze magát, azt érezze, hogy megkapja a pénzéért, amit szeretne, nem pedig, hogy arra figyeljen, hogy ne haljunk meg szívrohamban. Így aztán még ha nem is látjuk, az étlap majdnem mindig tele van só-, cukor- és más szeméthegyekkel. Ja, és az „egyet fizet-kettőt kap” desszertet ugye nem lehet kihagyni.
Ezzel én is így voltam, ám fokozatosan arra az elkerülhetetlen felismerésre jutottam, hogy az életemben az egyik legnagyobb probléma a táplálkozás és az, hogy teljesen képtelen vagyok kontrollálni, hogy hol és mit eszem. Aztán rájöttem, hogy hacsak nem ugyanabban az 1-2 organikus étteremben akarok minden nap enni, miközben minden hónapban otthagyom a keresetem felét, a másik lehetőség, hogy magamnak készítem el a táplálékomat (ahogyan azt egyébként a jógaoktatói képzésen is tanítják).
Érdemes 1-2 alapdologgal kezdeni, hogy kell salátát készíteni, hogyan süssük meg a csirkét (már ha nem akarjuk elhagyni a húst, de ez egy következő téma), hogy készítsünk tojást reggelire, majd lehet cél, hogy 30 napon keresztül készítsünk el napi egy ételt magunknak. Amint ez megvan, jöhetnek a komplikáltabb receptek és a többfajta táplálék.
A másik fókusz, amit érdemes bevezetni, hogy nem csak olyan egészséges recepteket keresünk, amit jóízűen fogyasztunk el, hanem olyanokat is, amelyeket elkészíteni is szeretünk. Kezdjük az egyszerűekkel és fokozatosan haladjunk a nehezebbek felé, hogy élvezetes és sikerélményekkel teli legyen a dolog.
3. MEDITÁCIÓ
Előnyök:
Jól ismert a meditáció sok-sok előnye, röviden azonban javuló fókusz, tudatosság, csökkenő stressz és szorongás, javuló alvás, nagyobb érzelmi stabilitás, javuló empátia, s ráadásul mentális vagy érzelmi problémák kezelésére is alkalmas.
Hogyan:Nincs titok, kezdjük egy rövid, könnyű napi rutinnal. Már napi egy perc is előnyökkel jár. Vannak mobilos alkalmazások is, de a legegyszerűbb, ha leülünk kényelmesen, egyenes háttal, becsukjuk a szemünket és egyszerűen a saját légzésünkre figyelünk. Figyeljük a belégzést és a kilégzést, s ahogy elkezdenek a gondolatok elkalandozni, mindig térjünk vissza a légzésünk figyeléséhez.
Az igazat megvallva azonban bármit is gondolunk róla, nagyon nehéz leülni egy párnára és pár másodpercnél hosszabb ideig semmire sem gondolni. Unatkozni és fészkelődni kezdünk, s ha egyedül vagyunk, elképesztő nehéz pár percnél hosszabb ideig benne maradni. Sokkal könnyebb elkezdeni egy csoportban, s ott még emberekkel is találkozunk. A Mindfulness Központban rendszeresen tartunk csoportos meditációkat, vannak ingyenes alkalmak is. Figyeljétek a weboldalunkat és a facebook oldalainkat (vantulekzsolt.hu, Mindfulness Központ, Delta Force Healing). Ha ráérzünk az ízére, érdemes egyedül is elkezdeni a gyakorlást. Kezdjük napi 1-2 perccel, s lassan emeljük az adagot. Csináljuk ezt is 30 napon keresztül, s máris megvan a rendszeres gyakorlás élménye.
4. OLVASÁS
Előnyök:Ha még mindig olvassuk a bejegyzést és nem akarunk eret vágni magunkon, akkor jó eséllyel eleve szeretünk olvasni, így nem is kell mondanom, hogy olvasni mekkora csoda. Ez az egyedüli dolog a világon, melynek segítségével kis időre beléphetünk egy másik ember agyába, láthatjuk, amit ő lát, érezzük, amit ő érez, s akkor jövünk el, amikor akarunk.
Egyes történészek szerint az írott szó és az írott szó olvasásának képessége tulajdonképpen a civilizáció alapja. Anélkül, hogy képesek lennénk egymás (és régmúlt generációk) gondolatait és érzéseit érezni és látni, nem volna kulturális identitásunk, s sokkal kevésbé rendelkeznénk beleérző képességgel (empátia). Számos tanulmány szerint, akik sokat olvasnak, sokkal empatikusabbak. Jobban törődnek másokkal, jobban kapcsolódnak és reagálnak másokra, okosabbak, szélesebb a látókörük és jobban ismerik a világot.
Ezért is mondta Warren Buffet, amikor egyszer megkérdezték, mi a legjobb, amit a fiatalok tehetnek a jövőjükért, hogy a tanulás, a tudás megszerzése. Azt mondta, a pénz jön-megy, az emberek jönnek-mennek, de amit tudunk, az mindig velünk marad. Azt mondta, még a 80-as éveiben is hasznát vette annak, amit húszévesen tanult meg.
Hogyan:Az egyik legnagyobb nehézség az olvasási rutin kialakításában talán az, hogy az emberek hajlamosak, hogy azt próbálják olvasni, amit szerintük kellene, ahelyett, hogy olyasmiket olvasnának, amit valóban szeretnek olvasni. Ha 45 éves egyedülálló anyaként a fiataloknak szóló krimiket szeretjük, akkor fiataloknak szóló krimiket olvassunk. Ha zombikról szóló könyveket, akkor azt.
Amikor rá akarjuk szoktatni magunkat az olvasásra, kezdjünk valami könnyűvel, ami biztosan érdekel bennünket és izgalmas számunkra, majd szép lassan keressünk más témákat is.
Tipp: ha nem élvezünk egy könyvet, tegyük le.
Rengetegen olvasnak olyan könyvet, amit utálnak, mégis megerőszakolják magukat és elolvassák, mert különben rosszul érzik magukat, ha nem olvassák ki. Bűntudatuk van, vagy attól félnek, ha nem olvassák el, az azt jelenti, hogy buták. Van, hogy azt mondják, ha már eddig elolvasták, akkor akár végig is olvashatják. Ez teljesen irracionális hozzáállás. Ha nem tetszik egy tévéműsor, nem nézzük meg. Ha nem ízlik valami, nem esszük meg. Akkor egy könyvet, ami nem tetszik, miért kellene kiolvasni? Ha az első 10-20 oldal vagy az első fejezet nem tetszik, akkor tegyük le és kezdjünk egy másikba. Nekem például anno az egyetemen az Ulysses kötelező olvasmány volt (eredetiben!), úgy a 10.oldal magasságában tettem le, mielőtt még eret vágtam volna magamon.
5. ÍRÁS
Előnyök:Legyen akár e-mail, újságírás vagy regényírás, vagy politikai kirohanás a facebookon, a „jól írás” a XXI.század egyik legfontosabb tényezőjévé kezd válni. Annyi időt töltünk képernyő előtt és a social médián, e-mailezéssel és üzenetküldő alkalmazásokkal, hogy ha nem tudunk írásban jól kommunikálni, hatalmas hátrányba kerülünk.
Ha az olvasással egy időre bejuthatunk mások elméjébe, megtanulni jól írni olyan, mintha kitakarítanánk, mielőtt jönnek a vendégek—rászorít, hogy megtanuljuk összefüggően strukturálni a gondolatainkat, racionális érveket felsorakoztatni, s történeteket mesélni meggyőző és figyelmet lekötő módon. Sőt, jobb és meggyőzőbb gondolkodóvá is tesz. Ahogyan Flannery O’Connor mondta: „Nem tudom, mit gondolok, amíg le nem írom.”
Az írásnak terápiás hatása is van. Sőt, az összes ilyen-olyan önsegítő módszer közül az egyik legjobb, ha rendszeresen kiírjuk magunkból a gondolatainkat és érzéseinket, ráadásul nyugtató és terápiás hatását is igazolták. Többek között ezért is kötelező a Férfi Reloaded tanfolyamunkon az első alkalomtól a naplóírás. Tollal, füzetbe.
Hogyan:A legkönnyebb módja, ha naplót kezdünk írni. Ehhez sokféle alkalmazás létezik, de a legjobb, ha fogunk egy tollat és egy füzetet és kézzel(!) kezdünk írni.
A legfontosabb, hogy ne korlátozzuk magunkat. Használjuk az írást saját magunk felfedezésére: írjuk le az érzéseinket, ötleteinket, fantáziáinkat. S ha ahhoz van kedvünk, hogy anno suliban gondot okozó matekproblémákról írjunk, hajrá.
Ha elég bátrak vagyunk, akár blogot is kezdhetünk írni, hadd lássák mások is.
A lényeg itt is, hogy rendszeres szokássá váljon, hogy (1) gátlások nélkül kifejezzük magunkat és (2) gyakoroljuk, hogy gondolatainkat minél világosabban és összefüggőbben fogalmazzuk meg, hogy mások is könnyedén értsék őket. Kezdjünk itt is 30 nappal, s ahogy máskor is, itt se kezdjük megítélni saját magunkat. A siker első mércéje legyen az, hogy minden nap megcsináljuk.
6. TÁRSASÁGI ÉLET
Előnyök:Tudom, tudom, fájdalmasan nyilvánvalónak tűnik a dolog. De az a helyzet, hogy az, hogy barátaink legyenek, nagyon fontos. Komolyan.
Sokan vagyunk úgy, hogy ha kellőképpen lelassítunk és kicsit odafigyelünk magunkra, kiderül, hogy messze nem fordítunk elég figyelmet a kapcsolatainkra, hogy egészségesen és boldogan élhessük meg őket.
Az egyedüllét és az elszigeteltség egyre súlyosabb probléma, különösen az idősebbeknél. Újabb kutatások szerint ez ugyanolyan káros lehet az egészségünkre, mint az elhízás vagy a rendszeres dohányzás. Rosszul is érezzük tőle magunkat, és mire feleszmélünk, már itt is a depresszió. Úgyhogy ebben a szuperinternetes, kapcsolatban lévő világban egyre többen érzik egyre nehezebbnek, hogy egyszerűen egy kis időt töltsenek valakivel. És ez meg is látszik rajtunk.
Hogyan:Szerencsére ez viszonylag könnyű. Hozzunk egy döntést, hogy minden nap beszélünk valakivel, minden nap másvalakivel. Lehet facebookon, skype-on, telefonon vagy személyesen, a lényeg, hogy minden nap valaki mással beszéljünk.
És nem a szokásos üres „hogyvagymiújság” dumára gondolok. Őszinte, kíváncsi, érdeklődő, tartalmas beszélgetésekre. „Mi van Veled mostanában, hogy mennek a dolgaid?”, „Mesélj róla, érdekel.”, „Találkoznunk kellene, mit csinálsz a jövő héten?”. Töltsünk 15-20 percet a beszélgetéssel. Meglepő, milyen könnyű újra felvenni a fonalat.
A legegyszerűbb a régi barátokkal, akikkel valamiért elsodródtunk egymástól, de lehet új kapcsolatokat is kialakítani, akár bulin, konferencián vagy közös ismerősökön keresztül.
Döbbenetes, de ennyi elég is. Tényleg ennyi az egész. Napi egyvalaki. Aztán hasonlóan ahhoz, ahogy a számítógép újraindul, a társasági életünk is újra életre kel, s sokkal jobban fogjuk érezni magunkat.
PÁR GONDOLAT A VÉGÉRE
Úgy tűnik, van bennünk, emberekben valamiféle előítéletesség, ami miatt alábecsüljük, hogy milyen nehéz elérni az életben a valóban nagy célokat, és túlbecsüljük, hogy mennyi erőfeszítés kell egy sor apróbb cél eléréséhez. Az a tapasztalat azonban, hogy az egymásutáni kis győzelmek rendszeres elérése az, ami végül a nagy győzelmekhez vezet. Sőt, gyakran előfordul, hogy ha a kis egyszerű mindennapos győzelmekre fókuszálunk, észre sem vesszük, amikor valamelyik nagy célt megvalósítjuk, csak amikor már megtörtént. Ez is egy szokás, ráadásul elképesztően kumulativ.
A hat alapszokás, amiről az imént beszéltünk, az életünk minden területéhez nagyon szép alapot tud adni. Egészségesebbek és teljesebbek lehetünk fizikailag, érzelmileg, pszichológiailag és társasági élet szempontjából is. Átfedésben vannak és erősítik, támogatják egymást. S döbbenetes módon tényleg egyszerű elérni és beépíteni a mindennapjainkba őket, miközben sokkal kevesebb erőfeszítést igényelnek, mint legtöbben gondolnák.
Szóval, hajrá, sok sikert!
MM nyomán